Emlékezzünk halottainkra Budaörsön is!

 

Ölvendi László: Halottak napján

 

Verőfényes, halk őszi napon

Mécsek gyúlnak itt is, amott is.

Kivirágzik sok árva halom,

Hófehér rózsák hullnak hangtalan

A szürke rögre.

Halottak napja van.

 

A szél zizeg, suhan zörögve,

Mint túlvilági titkos üzenet.

Hát igy lesz már bús mindörökre?

Felnézek: a nap könnyek közt nevet,

Csak a fejfák súgják a nemet.

Zokogásba fullad a szavam,

Halottak napja van.

 

Mit gyászolunk? hitet, szerelmet,

Egy álomnál tündéribb valót.

El nem csókolt csókot, százat, ezret,

Bűnöst, hűtlent és vérforralót.

Még ajkamon kísért illata

S nem sodorja onnét el, csak a

Vén halál maga.

Ő cirógatja ma barna hajam.

Halottak napja van.

 

A kóbor bánat bolyongó lelke,

Haldokló napfény hervatag őszön

– Könnyes kedvesem, jó ismerősöm –

Megsimogat lágyan, remegve.

És szívemben ragyog a mécses:

Álomrőzse, kéklő mese füst,

Itt is, ott is, kósza, dér-ezüst,

Melytől holnap tán sírom ékes.

Térdre hullok lassan, szótalan,

Halottak napja van.

Facebook Hozzászólások