Szavazz, hogy a Nagykovácsi fája nyerje a versenyt!!!

Október 8-án éjfélig bárki leadhatja szavazatát a magyarországi Év Fája 2018 címért vetélkedőben a NAGYKOVÁCSI TEMPLOMKERT ODVAS FÁJÁRA az evfaja.okotars.hu oldalon. Szavazz Te is és olvad el a fa történetét! A fa egyedülálló történelmi kincs, hisz magában hordozza Nagykovácsi történetét is.

 

A Nagykovácsi templomkert odvas hársfájának története

Nagykovácsi a Budai-hegység 340 méteres tengerszint feletti völgyében bújik meg a hegyek óvó ölelésében. A település zsákfalu, erdei utak vezetnek csak a környező települések felé, az egyetlen autóút Remeteszőlőst érintve Ady-ligeten át ér Budapestre. Pest megye egyik legmagasabban fekvő települését északon a Zsíros-hegy, a Nagy-Szénás és a Kutya-hegy, nyugaton a Széna-hegy, délen a Nagy-Kopasz, keleten a Remete-hegy és a Kerek-hegy veszi körbe.

Szép földrajzi fekvése, kedvező adottságai miatt a terület a leletek tanulsága szerint már a kőkor óta lakott. Történelme azonban elnéptelenedések, kitelepítések, újra-települések, költözések, újrakezdések szakaszaiból áll össze.

Az Év fája versenybe a nagykovácsi római katolikus plébánia bejárata mellett található, közel 240 éves hársfát szeretnénk nevezni. A méltóságteljes fa a templomkertben áll, a kert nyitva van, szabadon megközelíthető.

A hársfa, az egykori sváb közösség szimbóluma. A nevezett fa és a többi templomkerti hársfa is abban az időben kezdte életét, amikor Nagykovácsit még svábok lakták. A községben 1946-ban a német lakosságot szülőhelyéről elűzték, összesen tízre becsüljük azon családok számát, akik elkerülték a kitelepítést. A falu elűzött lakói, illetve az akkori falu élete szintén egy gyökeréből kiszakadt fáéra hasonlított. Nem véletlenül a Kolozsvár téren felállított Kitelepítési Engesztelő Emlékmű egy derékba tört, leroskadt koronájú hársfát mintáz, amelynek tövéből új hajtás sarjad. A szobor Stremeny Géza alkotása, 1996-ban avatták fel. A hársfa a németség nemzeti jelképe, szerepel a község címerében, a Német Nemzetiségi Önkormányzat pecsétjén is. A kettétört hársfa egy híd mellvédjére támaszkodik, átível egy patakon, a kapcsolatot hangsúlyozva a múlt, a történelem viharában elszenvedett veszteség, és az abból újjászülető élet (jelen) között.

A templomkertben álló hársfák megmentéséért nagy küzdelmet folytatott a település önkormányzata, a katolikus közösség, a természetvédők egyaránt. Az eltérő szakvélemények ellenére a közösségi akarat, szeretet, az odafigyelés és a fák életereje segítségével mindmáig hársfavirág illat tölti be a templomkertet. Azokban a májusi napokban a legerősebb, amikor a kitelepítésre emlékezünk, az egyre idősödő és fogyatkozó számú hazalátogató, nagykovácsi egykori őslakost megörvendeztetve.

A kitelepítés után Nagykovácsiba érkező telepesek, az Alföldről érkező betelepülők; a Felvidékről elűzött, a lakosságcsere áldozatául esett magyarok, majd a hullámokban érkező kiköltözők újabb és újabb generációi élettel töltötték meg a falut, mára a kis sváb falu egy nyolcezres nagyközséggé nőtte ki magát.

A vén hársfák alatt szaladgáló gyerekek, a padokon üldögélő fiatalok valószínűleg nem is tudják, milyen ősrégi fák árnyékát élvezik, régi kovácsiak gondosságából.

A nevezett fa magassága 15 méter körüli most, körkerülete a kérdezett 1, 3 méter magasságban 5 méter 30 centiméter. A fa magasabbra nőtt, de a jégkár, az időjárási viszontagságok a legfelső részét megkárosították. A törzse is üreges, a jókora átmérőjű fa törzsének egy része elhalt, de éltető ereje megmaradt, látható az üregben az életet tovább szolgáló erős hajtás.

A kitelepítésben, Josef Kaltwasser 1960-ban, emlékezetből festette meg a szeretett falu templomát és a régen látott hársfákat.

A mára roskadozó törzset erősíték tartja össze, de a lombkorona, egy-egy elszáradt ág ellenére zöldell, él.

Hasonlóan a Kitelepítési Engesztelési emlékmű szoborba foglalt, a túlélést szimbolizáló, kihajtó kőszoborhoz, a természet csodája élőben alkot szimbolikus emlékművet, kifejezve az új és újabb életet kezdő település, közösség összetartozását, élni akarását.

Védelméért sokat teszünk, és szívesen mutatjuk meg a világnak a versenyen keresztül a Nagykovácsi templomkert odvas hársfáját.

 

Az idei Év fája versenyben a következő fákra lehet szavazni:

A falu fája Ceglédbercelen (Pest megye)

Fák a Rómain (Budapest, III. kerület)

A kimlei hárs (Győr-Moson-Sopron megye)

A Mária utcai mesefa (Budapest, XVI. kerület)

Mesebeli galagonya a pogányi Zsályaligetben (Baranya megye)

A Nagykovácsi templomkert odvas hársfája (Pest megye)

A pécsi havi-hegyi mandulafa (Baranya megye)

A szebényi Nagy Fa (Baranya megye)

A tudás fája Kamuton (Békés megye)

A zalai dombokat vigyázó pacsai Öreg Hárs (Zala megye)

A zuglói “mezős” fák (Budapest, XIV. kerület)

Az égigérő gerlai vackor Békéscsabán (Békés megye)

A 2018-as magyarországi Év Fája a 2019 elején rendezendő európai versenyben is indul, amelynek győztese az Európai Év Fája címet nyeri el.

Facebook Hozzászólások