“a nemzet nagysága, ereje, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik”

Budakeszin, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen beszédet mondott Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő és dr. Győri Ottilia, Budakeszi polgármestere.

Csenger-Zalán Zsolt ünnepi beszéde:

Március 15-e, a1848-as polgári forradalom és szabadságharc nyitánya volt. Nyitány, ugyanakkor betetőzés is. Betetőzése annak a folyamatnak, ami Rákóczi vagy talán a tordai országgyűlés óta hol erőssebben, hol halványabban, de ott lappangott már 17-18. századi történelmünkben is, igazi szárba szökkenése, megszületése azonban egyértelműen a 19. század, az 1800-as évek első feléhez köthető: A modern értelemben vett nemzetté válásunknak.

Nem véletlen, hogy közös történelmi tudatunkban a szabadság, a nemzet, a függetlenség, de a hazaszeretet, az önfeláldozás, a bátor helytállás fogalmai is e naphoz, ehhez a nemzet számára meghatározó eseményhez kötődnek.

Ott és akkor kerültünk fel ismét Európa térképére hosszú idő után újra. Ott és akkor, váltunk újra egységes államalkotó nemzetté. Március 15-e a magyar nemzet erejére is emlékeztet bennünket. Arra, hogy közös akarattal és bátorsággal bármire képesek vagyunk.

A magyar 1848 nem csoda volt, hanem a tenniakarás eredménye.

Nem csodavárók, hanem tettre kész, elhivatott emberek műve. Ezért lett a magyar forradalom és szabadságharc a magyar nemzet azonosságtudatának máig erős támasztéka, erkölcsi erőmerítésének kimeríthetetlen tárháza.

Évszázadok erőfeszítései találkoztak március 15. történelmi pillanatában, és eredményük – túlélve az önvédelmi háború leveretését – megalapozta a polgári Magyarországot.

Nekünk március 15. nemcsak egy napot, a nemzeti erőfeszítés napját jelenti, hanem 1848-49 küzdelmes éveit, a harcot is.

A magyar – ha megtámadják – megvédi értékeit.

A küzdelem vállalása tette lehetővé, hogy a szabadságharc bukása ellenére megmaradtak a nemzeti alapértékek, a társadalom átalakulását nem lehetett megakasztani, a magyarság megmaradt európaiságában. A küzdelem vállalása miatt vált a forradalom és szabadságharc a nemzeti mitológiánk kitörölhetetlen részévé.

Március 15. olyan forradalmat és szabadságharcot indított el, amelyben a magyarság megmutatta, hogy az élen tud járni, mert hisz önmagában és rendületlenül tud küzdeni.

A magyar nemzet nemcsak a szabadságáért küzdött akkor, hanem mindazokért a jogokért, amelyek Európa bármely más nemzetét is megillették. A magyarok tudták, hogy nemcsak a szabadsághoz, hanem az önbecsüléshez és a szuverenitáshoz is joguk van és azt is tudták, hogy ez felelősséggel vállalt döntésekkel és határozott tettekkel is kell járjon.

Tudták, hogy a magyar nemzet csak akkor maradhat meg, ha a magyar földet magyar emberek művelik, ha a templomokban magyarul szól az ima és harangoznak délben. Tudták, hogy például az egri vagy épp az érdi minarettnek csak történelmi emléknek kell maradnia a jövőben is

Széchenyi István, a legnagyobb magyar mondta: “a nemzet nagysága, ereje, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik”. Ez azt jelenti, hogy erős Magyarország nélkül nincs sem erős magyar ember sem, ahogy erős város, erős polgárok, erős közösségek sincsenek erős, magabiztos nemzet nélkül.

Március 15-én azokat a hősöket ünnepeljük, akik 1848-ban felismerték, hogy függetlenség és szabadság nélkül nincs Magyarországnak jövője és elég bátrak, elég elszántak is voltak ahhoz is, hogy ezért megküzdjenek. Ahogy 1848-ban, úgy ma is meg kell küzdenünk Magyarországért, a magyar szabadságért és függetlenségért, szuverenitásunkért.

Óriási kihívásokkal nézünk szembe, óriási erőpróba elött állunk.  Most már nemcsak a szabadságunkat, a függetlenségünket akarják elvenni tőlünk, hanem már a nemzeti identitásunkat, a kultúránkat, a gyermekeink, unokáink, az eljövendő nemzedékek jövőjét is.

Nézzünk szembe a szomorú igazsággal: bevándorlóországot akarnak csinálni Magyarországból és mindaz, amiért a történelem során mi magyarok küzdöttünk, amiért 1848-ban küzdöttek eleink az elveszhet.

De elveszhet bizony mindaz, amiért az elmúlt években megdolgoztunk. Elveszhet 2011-12-ben visszaszerzett gazdasági-pénzügyi függetlenségünk, elveszhetnek a nehezen megteremtett munkahelyek, elveszhet a mindaz a jövő és biztonság, amit magunknak és gyermekeinknek kívánunk.

Ezért ma is meg kell küzdenünk Magyarországért.

Ahogy 1848-ban az akkori magyaroknak kellett megküzdeniük hazájukért, úgy ma sem más a helyzet. Ha mi nem küzdünk meg, akkor senki nem fog helyettünk megküzdeni. 1848 óta azt is tudjuk, nemazok az igazán erősek, akikb hangosak és erőszakosak, hanem azok, akiknek a lelkében a hit, a tenni akarás és az önbecsülés él. 1848 a hitében és önbecsülésében erős magyar nemzet győzelme.

Ma is e szerint kell cselekednünk. Ma is ki kell tűznünk az erő, a hűség és a remény piros-fehér-zöld szineit, mert ma is a bátor elődök példájából gyüjtünk erőt.

Erőt kell gyűjtenünk, erősnek kell lennünk, mert nem hagyhatjuk, hogy azok kerüljenek hatalomra, akik önként odadobnák Magyarországot, és a nemzeti szuverenitást. Nem hagyhatjuk, hogy azok kerüljenek hatalomra, akiknek az lenne első, hogy engedelmesen teljesítsék a brüsszeli elvárásokat. Nem hagyhatjuk, hogy mások döntsenek helyettünk az ország sorsáról és arról, hogy kivel éljünk együtt.

Ne hagyjuk, hogy tönkretegyék Magyarországot!

Nekünk Magyarország az első, és most szükség van minden egyes magyar emberre, akinek szintén Magyarország az első.

Meg kell őriznünk közösségeinket, templomainkat, falvainkat és városainkat, a hazánkat olyannak, amilyennek szeretjük!

Most rajtunk a sor!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Facebook Hozzászólások